Nos, ilyenem nincsen - sajnos. Mégis boldog vagyok, mert életemben először hallhattam "élő egyenes adásban" szarvasbőgést. Sőt, ha nem tévedek, akkor bikák küzdelmét is hallani lehetett: agancsok egymásnak csapódását. Fantasztikus élmény volt. Ilyet eddig csak filmen láthattam. Sajnos az "adás" csak rádión szólt, mert a bikákat nem láthattuk Egy áthatolhatatlan, sűrű nádasban tartózkodtak a szarvasok, és feltehetően a meleg idő miatt nem vagy csak nagyon ritkán mozdultak ki onnan. Így látni semmit sem lehetett belőlük, de a koncert kárpótolt a korán kelésért, illetve kelésekért és későn fekvésekért, mert több alkalommal is próbálkoztam, eredménytelenül. Persze réce-húzás az volt, nem is akármilyen! Ezrével húztak felettünk a szárnyasok - bezzeg, ha kacsázni mentünk volna...

Ez az első szeptember, hogy a vadászathoz szükséges mindennemű eszközzel (vadászjegy, fegyver stb.) rendelkezem, így már augusztusban elhatároztam, hogy megkísérlem a gímszarvas-vadászatot. Ennek megfelelően már szeptember 1-jén teljes menetfelszerelésben készen álltam. Még nyakkendőt is kötöttem az igazi idénykezdet, no meg persze az agancsárok tiszteletére! Sajnos eddig nem jártam sikerrel, és ahogy az időjárás állását elnézem, nem is nagyon fogok már. Ismerőseim sorra panaszkodnak, hogy túl meleg volt az idén, nagyon rövid ideig tartott a bőgés. Sajnos úgy tűnik, hogy első bikámat nem a 2012. évi szarvasbőgésben fogom elejteni, de sebaj. Nem kell elsietni a dolgot. Egyelőre beérem a hűvös, hajnali levegő illatával. Zeit lassen, tartja a német vadászmondás. Türelem, mindennek eljön az ideje. Addig pedig ott a természet ezer más csodája, csak észre kell őket venni.

Waidmannsheil

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.