Sajnos igen sok idő telt el azóta, hogy utoljára alkalmam nyílt volna blogolni. Ettől függetlenül - bár vadászatra sem nagyon jutott idő - rendkívüli élményekben volt részem. Konkrét "zsákmányról" most sem tudok beszámolni, mégis csodálatos vadászélményekben volt részem. Kárpátalján vadásztam! Persze ez a kijelentés költői túlzás, hiszen valójában egy nyúl- és fácánvadászaton vettem részt hajtóként, mégis ez a lehetőség számomra rendkívül sokat jelentett. Egyfelől ez volt az első alkalom, hogy külföldi vadászat részese lehettem, másfelől csodálatos helyeken jártunk a helyi vadászokkal. Sajnos olyan fényképezőgépet nem tudtam magammal vinni, amely a táj valódi szépségeit vissza tudná adni, de a vadászokat, akik vendégül láttak, meg tudtam örökíteni.

Kárpátalján vadászni egyébiránt nem túl egyszerű feladat. Ahhoz, hogy valaki fegyvert foghasson a kezébe odakint, szüksége van egy meghívólevélre a helyi vadásztársaságtól, továbbá egy állami engedélyre, amelyet a Belügyminisztériumtól, Kijevből kell igényelni a meghívólevél birtokában. Leírni sem egyszerű, nemhogy végigcsinálni... A saját fegyverünk kiviteléről pedig még nem is beszéltünk - azt talán jobb meg sem próbálni... De reméljük fog majd alakulni, változni a helyzet, és idővel - talán - még kárpáti szarvasbikát is hallhatunk majd bőgni északkeleti szomszédainknál.

Waidmannsheil!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.